fbpx

Két fiútestvér két szomszédos farmon éltek, és egyszer hatalmas konfliktusuk lett egymással.

 

Ez volt közöttük, az első hatalmas vita, mióta negyven éve gazdálkodtak együtt, megosztva a gépeket, a munkaerőt, minden szükséges kelléket, és segítették egymást.

 

Egy kis félreértéssel kezdődött, ami egy nagy különbségbe torkolt közöttük, és végül elkezdtek már ronda szavakat egymáshoz vágni, és végül mindketten sok hétig tartó hallgatásba fojtották a dühüket.

 

Az egyik reggel, az idősebb testvér kopogást hallott az ajtaján. Kinyitotta, és egy ács szakembert látott a szerszámosládájával, ami tele volt minden szükséges eszközzel.

 

– „Néhány napi munka után nézelődök a környéken” – Kezdte az ács.

– „Remélem te tudnál nekem a ház körül valami apró munkákat adni, amit én szívesen megcsinálnék neked. Tudok neked segíteni valamiben?”

 

– „Igen!” – Válaszolta az idősebb testvér.

– „Lenne itt valami munka számodra.”

– „Nézz arra, a patak túloldalán él a szomszédom. Valójában ő az én testvérem.”

– „Múlt héten, ott csak egy rét volt, de fogta a bulldózerét, és patakot ásott.”

– „Talán nem azért tette, hogy nekem kárt okozzon, de nekem ennél van egy jobb ötletem.”

– „Látod ott azt a rakás gerendát és pallót?” Abból csinálj nekem, egy két méter magas kerítést, hogy még csak ne is láthasson át.”

 

– Az ács erre azt mondta: „Azt hiszem, hogy már értem a helyzetet. Hajlandó vagyok megcsinálni neked a munkát amire vágysz!”

 

A fiatal gazdának aznap a városba kellett mennie terményekért, így gyorsan segített előbb az ácsnak, előkészíteni az alapanyagokat, a nap hátralévő részében pedig, már a saját ügyeit intézte.

 

Az ács egész nap keményen dolgozott, méricskélt, fűrészelt, és szögelt. Amikor már a nap utolsó sugarai sütöttek csak, a gazda megérkezett a farmjára, pont, amikor az ács befejezte a munkáját. Amikor odament hozzá, a szemei tágra nyíltak, az álla majd leesett. Nem volt kerítés sehol.

 

Csak egy híd állt ott, ami összekötötte a patak egyik oldalát, a másikkal. Nagyon szép munka volt, korláttal, és végig le volt burkolva a padlója.

 

A fiatalabb testvér közeledett hozzájuk a túloldalról, és menetközben nagyra tárta karjait.

 

„Te egy csodálatos ember vagy, még annak ellenére is megépítetted ezt a hidat, hogy annyi csúnya dolgot vágtam hozzád!” – Mondta a fiatalabb testvér, miközben rálépett a frissen készült építményre.

 

A két testvér, a híd közepénél találkozott egymással, és szorosan megfogták egymás kezét.

 

A mester felé fordultak, aki már közben a szerszámait pakolta el, és vállára akasztotta hatalmas táskáját.

 

„Ne menj, még maradj! Rengeteg munkát tudok még adni neked.” – Mondta az idősebb testvér.

 

„Nagyon szívesen maradnék még veletek, de rengeteg hidat kell még felépítenem.” – Válaszolta.

 

Minden nap megvan a választásunk, hogy kerítést építünk, vagy hidakat. Az egyik elzárja az embereket egymástól, a másik pedig összeköti őket.

 

REMÉLJÜK TETSZETT! A GOMBRA KATTINTVA VISSZATÉRHET A FŐOLDALRA EGY ÚJ ÉLMÉNNYEL GAZDAGODVA!