A két testvér és az ácsmester
Két fiútestvér egymás szomszédságában éltek, és negyven éve együtt gazdálkodtak. Megosztották a gépeiket, a munkaerőt és minden szükséges eszközt, mindig segítve egymást.
Egy napon azonban egy apró félreértés hatalmas vitává nőtte ki magát. Egyre több nézeteltérésük lett, mígnem indulatos szavakat vágtak egymás fejéhez. A veszekedés végül olyan mély sebet ejtett rajtuk, hogy hetekig nem beszéltek egymással.
Egy reggel az idősebb testvér kopogást hallott az ajtaján. Amikor kinyitotta, egy ács állt előtte szerszámosládájával.
– Néhány napi munkát keresek a környéken – mondta a mester. – Hátha akad valami, amiben segíthetek.
A gazda eltűnődött, majd így felelt:
– Igen, van itt egy munka számodra. Látod azt a patakot? A testvérem, aki a túloldalon él, múlt héten ásatta ki. Talán nem szándékosan akart bántani, de úgy érzem, végleg el akart szigetelődni tőlem. Én azonban gondoskodom róla, hogy sikerüljön neki.
Azzal a közeli faanyagra mutatott.
– Azt akarom, hogy ebből építs nekem egy két méter magas kerítést, hogy még csak ne is láthassam őt.
Az ács csendben hallgatta, majd bólintott:
– Azt hiszem, értem a helyzetet. Megcsinálom a munkát, amire vágysz.
A gazdának aznap el kellett utaznia a városba, így előkészítette az alapanyagokat, majd magára hagyta a mestert. Az ács egész nap dolgozott: mért, fűrészelt, szögelt.
Amikor a nap már lebukóban volt, a gazda visszatért, és alig hitt a szemének. Nem kerítés állt ott.
Hanem egy híd.
Egy gyönyörű, gondosan megépített híd, korláttal és burkolt padlóval, amely összekötötte a két birtokot.
Eközben a fiatalabb testvér is megérkezett a túloldalról. Ahogy meglátta a hidat, elérzékenyülve tárta szét a karját.
– Te egy csodálatos ember vagy – mondta. – Annak ellenére, hogy annyi bántó dolgot mondtam neked, te mégis megépítetted ezt a hidat!
A két testvér a híd közepén találkozott, és hosszasan megszorították egymás kezét.
Ekkor az idősebb testvér a mesterhez fordult, aki már a szerszámait pakolta.
– Ne menj még! Rengeteg munkát tudnék adni neked.
Az ács mosolyogva megrázta a fejét.
– Nagyon szívesen maradnék, de még sok hidat kell építenem.
Minden nap dönthetünk: kerítést építünk, amely elválaszt minket másoktól, vagy hidat, amely összeköt.
